Minap megakadt a szemem egy érdekes szalagcímen a legnagyobb lengyel napilap honlapján:
"Za Kaczyńskiego - śmierć Ruskim",
Azaz "Kaczyńskiért - halál a ruszkikra". Lassan majd' egy hónapja már, hogy a TU-154-es, fedélzetén a lengyel elnöki párral, valamint több tucat vezető beosztású politikussal és katonai vezetővel, lezuhant a szmolenszki katonai repülőtérhez közül. A részletekbe nem mennék bele, hiszen a világon szinte minden vezető sajtóorgánuma beszámolt az esetről, azt hiszem igen nagy részletességgel. Az is tisztázásra került, hogy a pilóta mulasztása vezetett a katasztrófához.
Persze, a gyanú ezek után is él egynéhány emberben, hogy manipulációról van szó, és a gép nem véletlenül zuhant le. "Biztos az oroszok keze van benne a dologban..." - hangzottak/hangzanak fel néha ilyen s hasonló típusú megjegyzések. "Pont a katyńi mészárlás évfordulóján, pont..., pont...", "Túl sok a rejtélyes egybeesés", "Második Gibraltár...". De mi érdeke lett volna az oroszoknak "kiiktatni" a gépet? Köztudott, hogy Medvegyev nem igazán szívlelte Kaczyńskit oroszellenessége miatt, ám teszem azt, ha én az orosz elnök lennék, tuti nem így tenném el láb alól. Lehetne ezt még tovább fűzni.
Ebből az egészből, szerintem, egy dolog látszik igazán:
- a társadalom nem felejt. Főleg a kommunista érában szovjet befolyás alá tartozó kelet-európai társadalmak.
- Az említett feliratot pár huszonéves firkálta fel egy oleśnicai emlékműre. Velem egykorúak. Mind tudhatnak ők ugyan a kommunizmusról? Nem éltek benne, nem érezték át, ahogy én sem, meg az én korosztályom sem - épp csak beleszülettünk a végébe. Viszont az emberbe, ha szabad így fogalmazni, beleneveli a családja, a környezete a valakivel szemben való ellenségességet: a lengyeleknél ez általában az oroszok felé irányul, nálunk ez már talán kiveszett, de a zsidózás gyönyörűen él tovább. Undorral és megrökönyödéssel hallgatom azokat a tizenéveseket, akik egy-két tüntetésen, vagy (párt)rendezvényen torkaszakadtukból zsidóznak, ÁVH-znak...
No comments:
Post a Comment